Egy helyszínen játszódó, alacsony költségvetésű, ismeretlen színészekkel teli klausztrofób-horror. Ez az Ördög. De néhol, ennél sokkal több.
M. Night Shyamalan biztosan a legtöbb horror/thriller rajongó számára ismerős név lehet. Bár az évek során rosszabbnál rosszabb filmeket hozott vászonra, a Hatodik Érzék című alkotása máig az egyik legjobb horror, mind történetét, mind hangulatát tekintve. A rendező legutóbbi művében bebizonyította, hogy képtelen a rendezésre, bár sztorijai remekek. Így hát egy ismeretlen csapat indította útjára a Night Chronicles címre hallgató sorozatot, mely a rendező ötleteit filmesíti meg. Ennek a sorozatnak bemutatkozó darabja volt a Devil.
A Devil története egyszerűnek tűnik. Öt ember, akikről úgy tűnik semmi közük egymáshoz egy liftbe szorulnak. De a dolog korántsem ilyen egyszerű, egyikőjük ugyanis maga az Ördög. A történet esélyt ad a színészeknek és a rendezőnek egyaránt, akik élnek is a lehetőséggel. A rendezés lenyűgöző, a kamera állások sűrű váltakozása és a vágások mindig jó helyen vannak. A hangulatot ez is nagy mértékben emeli. A színészek, ha nem is tökéletesek, de jól játsszák a rájuk osztott karakter szerepét, a túlbuzgó eladót, a pedáns öregnénit, a sokkos "szépséget", a biztonságot nyújtó őrt és a gyanús, visszahuzódó figurát, valamint a liften kívülieket is. A zene és a hanghatások szintén szerves elemeit képezik a film egészének. Ez mind összejátszik abban, hogy a feszültség végig megmaradjon. Bár a film elég nehézkesen indul és vannak is benne kidolgozatlanabb részek, a továbbiakban ezt teljesen elfelejtjük. Köszönhető ez annak, hogy a film tele van borzongató részekkel, amik nem a megszokott értelemben ijesztőek, inkább belső rettegésre késztetnek. Amikor a liftben elkezd pislákolni a fény, összerándul a gyomrunk, amikor látjuk imádkozni a megtört spanyolt, ereikben megfagy a vér, a végén, pedig libabőrösek leszünk és borzongunk, ugyanis a vége az valami eszméletlen. Minden annyira tökéletesen ki van számolva az utolsó csavarnál, hogy az valami elképesztő, olyan mélységre jut az fentebb felsorolt elemek együttműködése, hogy az felülmúlja a film minden elemét. Annyira sokkoló a jelenet, annyira borzongató, tényleg egy élmény és miután kimentünk a sötét mozi teremből, még biztosan kísérteni fog minket az a pár képkocka.
M. Night Shyamalan tehát ismét bebizonyította, hogy írónak tökéletes. A Night Chronicles, pedig megfelelt az elvárásoknak, sőt talán át is ugrotta azokat. Amilyen szerényen harangozták be a Devilt, olyan nagyot robbant. Ha nem is tökéletes, de egy rendkívül figyelemreméltó alkotás, ami mellett nem szabad csak úgy elmenni, ha szereted a horrorokat, Shyamalan stílusát és Agatha Christiet(Tíz kicsi néger). Végszóként, pedig annyi, hogy várjuk a következő darabot.
10/9
