Az idei Oscar-jelöltek elég színes csokrot képeznek, a Legjobb Film kategóriában. A Winter's Bone is jelölt lett, ami nem volt egy olyan hatalmas nagy durranás idén. Nyugisan, lassan bevonult a köztudatba, mint, ahogyan a története is csordogál.
A Nem Vénnek való Vidék után nem hittem volna, hogy kapok egy hasonló hangulatú filmet, ami bár nem is annyira átütő, de mégis felfedezhető az az egyediség, ami a 2009-es Cohen-filmben is. A Winter's Bone már, pedig ezt a fajta egyediséget képviseli és ezzel nagy meglepetést okozott.
A történet először nem tűnik valami nagynak és valljuk be tényleg semmi különleges nincs benne, ezért is van az, hogy az elején úgy érezzük, mintha csak támolyogna a film. A sztori szerint egy szomorú sorsú család él egy lepukkant környéken telepen, az Ozark-hegységben. Az anya beteg, az apa, pedig eltűnt, a három gyerek közül a legidősebb lány tartja kézben az irányítást és foglalkozik a családdal. Hamar kiderül, viszont, hogy az apa nem egyszerűen eltűnt, hanem a dolgok mögött van valami egyéb is, ami a környék lakosaival és az apa drogüzleteivel kapcsolatos, de a legnagyobb gond az, hogy az emiatt a családfő részt kéne vegyen egy tárgyaláson, vagy különben a házat elveszik. Emiatt, aztán a lán
y elindul, hogy megkeresse apját. A film, persze ezzel inkább, csak egy keretet szolgál, a hangsúly itt a hangulaton van és azon, hogy bemutassa, hogy milyen körülmények között élnek egy ilyen "gettóban" a lakosok. Ennek érdekében történik a legtöbb esemény. A filmben, ugyanis a lány az apját keresve az egész 
környéket körebejárja, beszél a lakosokkal és ezáltal bemutatja ezt a világot, ami mintha nem is ezen a bolygón létezne. Cudar, kemény emberek lakják ezt a helyet, és ez bizony Nem Lánynak való Vidék. A hangok, a vágások, a rendezés, mind-mind ennek az ábrázoását segíti előtérbe hozni. A karakterek mind-mind egyediek, holott igazán egyszerűnek vannak megírva és tulajdonképpen mind saját érdekeiket nézik. A színészek, pedig ismeretlenként is meggyőzően alakítanak.
Ha a filmet nézi az ember, teljesen beszippantja ez az átütő hangulat és, mintha maga is ott lenne a történések közepén, ez az érzés főleg a vontatottság és a kezdeti céltalanság miatt érezhető így. Bár a filmnek ebből kifolyólag van néhány negatívuma is, méghozzá, hogy néha nem tudja hol az egyensúly, és néha a feszélyezett hangulatot, tovább próbálják feszélyezni, fel is készítenek minket valamilyen történésre, majd paff! marad midnen egyhelyben. Úgyhogy ez a lassúság egy kicsit elvesz a cselekmény átütőségéből 
is, de ezt az áldozatot meg kell lépni, hogy a hangulat teljes legyen, márpedig ez a film, odaveszne a hangulata nélkül.
Zord, de egyben szépséges vidék, szélsőséges nézetekkel és lakókkal. A film tökéletes bemutatóként szolgál, bár vontatottsága helyenként nem ad okot az örömre és ront az összképen. Abszolút megérthető a jelölés, az aktualitás és az atmoszféra miatt, de mintha valami végig hiányozna. Bár ezt nem érezzük olyan átütően, mégis csak-csak visszjön a gondolat. Valamint ott, ha valakit nem szippant be az atmoszféra az biztosan nem fogja élvezni a filmet, lévén, hogy ő tényleg csak a céltalanságot fogja látni.
10/8
