Sok egyedi filmrendező színesíti napjaink filmvilágát. És ezen a poszton jelentős helyet foglal el Christopher Nolan, aki a Mementoval berobbant a hollywoodi filmrendezés krémjébe és évről évre egyedi filmekkel örvendezteti meg a közönséget. Legutoljára a híres képregényhős Batman karakterét forgatta ki egy kicsit önmagából és alkotott egy egyedi filmet. Persze az csak felvezetés volt, ugyanis tavaly megalkotta egy régóta érlelgetett ötletét és nagyot tarolt vele. 2010 (szerintem!) legjobb filmje az Eredet volt.
A 2010-es év igazából sok jelentős filmet mutatott fel, ezt talán bizonyítja az is, hogy több 2010-es film is felkerült az imdb-öröktoplistára. Ezek közt a jelentős filmek közt, az Eredet vitte a pálmát és igen előkelő helyezést és kritikákat kapott. Sokak szerint az évtized legjobb filmjét láthattuk, ami azért túlzás, de az tény, hogy az Eredet már most kultfilm lett, úgymond klasszikus.
A történet grandiózus, leírni nem lehet igazán, ugyanis minden apró-részlet a vásznon a film közben elevenedik meg és áll a helyére. De ha mégis el akarjuk mondani miről szól, akkor leginkább azt mondanánk, hogy az álmokról. Persze ez félreérthető, mert itt most a szószoros értelemben az emberek álmairól van szó. A többrétűség épp ezért nagyon jellemző a filmre, mindenféle szempontból. De, hogy ne menjünk ilyen magas fellegekbe, maradjunk az alapoknál. Kezdjük is a főhőssel, akit a mostanában eléggé keresett Leonardo DiCaprio játszik. És azt kell mondanom DiCaprio megérett és igazi színész lett belőle, mondom én ezt úgy, hogy sose szerettem az alakításait. De amit a Viharszigetben és itt is nyújtott, az lehengerlő volt, bár az előbbiben azért nagyobb mélységeket adott karakterének. A főhős, tehát Cobb, aki egy tolvaj, de nem a szokványos értelemben, ugyanis ő információkat lop, más emberek álmaiból. Cobb karaktere tényleg egész jól kilett dolgozva, ahogyan néhány mellékszereplőé is, de a film egyik hibája, hogy az egyes karakterek eléggé elnagyoltak. És ez talán, amiatt van, mert a film, még a kemény két órájával i
s hihetetlen rövidnek hatott. Ez, pedig a lenyűgöző összetettség miatt van. A történet, ugyanis több szálon fut, de itt Christopher Nolan nem az időrendszert kavarta meg, hanem a síkokat, amik párhuzamosan egymásra lettek fektetve, az ún. álom-az-álomban rendszer miatt.
És itt jön képbe a film atmoszférája, ami főleg az álom miatt tartalmaz egyedi hangulatot. Az álmokban, ugyanis bármi lehetséges és épp ezért rengetegfajta helyszínen fordulunk meg és az egyik(legjobb) jelenetben meg is reformáljuk a fizika szabályait. Bár sokan panaszkodnak arra, hogy az álmok nyújtotta korlátlan lehetőség nincs eléggé kihasználva és szerintem ez megint a film töménységének és játékidejének az aránya miatt van. Vagy nem tudta kezelni a film a kapott időt, vagy az idő kerete volt kicsi a film számára. A lényeg, viszont az, hogy az embernek a nagy élmény után, ezért lehet kisebb hiányérzete az atmoszférával és az álmokkal kapcsolatban. De nem lehet hiányérzete a magyarázattal szemben, ugyanis akármilyen összetett és többrétegű film ez, hihetetlenül kerek az egész és a film során, tényleg mindenre választ kapunk(az utolsó képkockákon kívül). Valamint a megvalósítással sem lesz probléma.
A látvány tényleg lélegzet elállító, bár nem úgy mint ahogyan az Avatárnál, hanem inkább azért, mert szépek a tájak, a rendezés, a vágás, jók az egyes fizikai szabály-kihágásokból adódó elemek kivitelezése. És az egész film izgalmas. Bár az elején lassan indul be a történet, ami szükséges, az atmoszféra mélyítéséhez és a kíváncsiságnöveléséhez, a közepétől minden a sínen van, minden tökéletesen ki van számolva és minden helyszín újabb izgalmas jelneteknek ad színhelyet. Az álomban való időszámoláshoz Nolan egy tökéletes ál-tudományos magyarázatot talált ki, ahogy a film egészéhez. Habár az alapötletet sok helyen láthattuk (Mátrix, Sejt, 13.emelet), ilyen jól kivitelezve még sehol sem.
A végén, pedig a minden a helyén kell legyen fíling a tetőfokára hág és egy tetőpontot rajzol a filmnek, hogy aztán még egy síkkal továbbcsavarja a történéseket. És itt lép képbe a Váró(Limbo), ami újabb jelentős történéseknek ad színhelyet, de leginkább a románc-vonalat színesíti, ugyanis a fi
lm ezzel is rendelkezik. Egy igen egyedi szerelmi-történet esszenciáját is sikerült beimportálnia Nolannek, ami miatt teljesen elbizonytalanodunk, ha megkérdezik mi is a film stílusa.
Talán egy valamiről nem beszéltem még, ami a zene. Az a zene, ami már az előzetesben is az ember fülébe mászhatott és érdekes hangulatot festett neki. És ez nem, csak az előzetesben volt, így, ugyanis a filmnek kiválóan megkomponált zenéje van, ami mindentéren illik a film egészéhez, ami a zenéhez híven varázslatos.
Rendkívül összetett és minden porcikájában majdhogynem tökéletes film lett az Eredet. Sokrétű és sok műfajt érintő alkotás, amiről tényleg nehéz konkrétumokban beszélni. Az egyetlen sajnálnivaló, ami méginkább a fellegekbe emeli a filmet, az az, hogy nem volt hosszú, a két és félórája ellenére sem. Az ember még szeretne abban a világban ücsörögni, az álmokban körülnézni, megtapasztalni valami újat, megváltoztatni a fizika és a mindennapok szabályait. A záróképsorok, pedig még egy l
apáttal rátesznek az Eredet rendkívüli élményére, mivel a vég teljesen kétértelmű és az utolsó képkocka, pedig sokáig az emlékeinkben fog maradni, valamint az ahhoz kapcsolódó élmény, amikor már várnánk azt a bizonyos pillanatot, aminek jönnie kell, majd a vászon elsötétedik(a moziban többen hangot adtak megdöbbenésüknek). Az internet, viszont tele van teóriákkal és, aki már látta és tudja miről van szó, az nyugodtan nézzen körül, mert érdekes elméletek születtek.
Az Eredet, tehát berobbant és beszédtéma lett, kultusza alakult ki és egy igazán nagy élmény és egy majdhogynem tökéletes filmként marad meg. 2010 legjelentősebb alkotása, amiről még biztosan sokáig fogunk beszélni.
10/10
