Minden ember számára létezik az a film, amit először meglát és egyből beleszeret, amit többször megnéz, mert szereti, amit biztosan nem felejt el. Ez az ember kedvenc filmje. Mint mindenkinek nekem is van egy, az örök kedvenc, ami nem más, mint Christopher Nolan 2007-es mesterműve, a Prestige, avagy a Tökéletes Trükk.
2007-ben két századforduló idején játszodó bűvészes film is napvilágot látott és mind kettő igen elnyerte az emberek tetszését. Az egyik, a Mágus volt(kritika az oldalon), a másik, pedig jelen alanyunk, a Tökéletes Trükk. Voltak emberek, akik azt mondták, hogy a Mágus volt a jobb, voltak, akik a Tökéletes Trükköt istenítették, ez persze szubjektív és egyéntől függő, de én bátran állítom a "Tökéletes Trükk-ösök" pártját fogom. Christopher Nolan nekem már többször bebizonyította, hogy egy géniusz(Memento, Batman: Dark Knight, Inception), de e film esetében, a szememben hatalmasat emelkedett és állítom, hogy az egyik legjobb rendező Hollywoodban.
A történet, tehát a század-forduló idején játszódik és itt elengedhetetlen, hogy ne vonjunk párhuzamot a feljebb tárgyalt két bűvészes-film között. Ugyanis a kezdésük eléggé hasonló. De a két film alapjaiban tér el egymástól. Habár mindkettő kosztümös-film és mindkettő alapjául ugyanaz szolgál, ráadásul mindkettőben van egy kevés fantasy, a történet és a mondanivaló eltérése, segít minket, hogy ne érezzük, úgy, hogy két ugyanolyan filmet látunk. A Tökéletes Trükk Angliában indul, egy bírósági tárgyaláson és tulajdonképpen belecsöppenünk a történések közepébe. A szereplők neveit többször elmondják, anélkül, hogy tudnánk kiről van szó. Majd egy rövid felvezetés után elkezdődik, az igazi történet, ami rettentő bonyolult és szerteágazó.
Az alapszituáció, viszont, csak annyi, hogy két bűvész, egy megrázó esemény után rivalizálásba kezd. A bonyolultságot az idősíkok adják, amiket Nolan szokásához híven össze-vissza kevert. Összesen öt idősíkkal van dolgunk, ami leginkább abból adódik, hogy a két rivalizáló bűvész, egymás naplóját olvassa. De, ahhoz képest, hogy ennyi idősík van és eléggé szerteágazó a történet, Nolan remekül finomhangolta az egész szerkezetet és így minden egyes eleméből árad a profizmus. Remek az egyensúly és az egyenletesség a film során, habár elsőre biztosan nem fog minden a helyére állni. Igazából itt még megemlíthetnék néhány dolgot a történetről, de akkor elveszne a varázs, ugyanis a legnagyobb bonyolultsága a filmnek épp abból adódik, hogy a közepébe vág és nem értünk semmit, tulajdonképpen, mintha egy jól megkevert kártyapaklit néznénk. A filmnek azonban, mégis van egyfajta rendszere és, úgy, mint egy bűvésztrükk három részre bontható, amit a filmben is elmondanak.
Ígéret. - A bűvész fog egy átlagos tárgyat és bemutatja azt a közönségnek. Tulajdonképpen mi is először egy átlagos történetet látunk, attól letekintve, hogy az egész előttünk bogozódik ki.
Fordulat. - A bűvész fogja az átlagos tárgyat és valami rendkivülit tesz vele. Talán a film közepétől kezdődik ez a rész, amikor belépnek az érdekes elemek, amik egyet csavarnak a törénésen.
Jutalom. - De még nem tapsolunk. Mert nem elég, ha valami eltűnik, elő is kell kerüljön. Ez, pedig a végégn több idősíkon is megelevenedik, több jutalom lesz, de a néző leginkább az eszméletlen ide-oda kapom a fejemet csavarokat fogja jutalomnak tekinteni.
A rendszer, tehát tökéletesen illeszkedik a film világához és hangulatához, ami igazán erőteljes. Bár a nagy csavarok nem épp úgy működnek, ahogy kellenne, főleg, ha valaki tényleg nagyon odafigyel. De, ha csak sodródunk a történettel minden a kellő időben és a kellő meglepetéssel fog feltárulni előttünk. Bár a nagy agyalás kikerülhetetlen lévén, hogy nagyon szánkba van rágva, hogy át leszünk verve, bár lehet, hogy tényleg át vagyunk verve, lévén, hogy itt bűvészekről van szó sose lehet tudni. És épp ez az, ami hatalmas hangulatot és atmoszférát teremt a filmnek, hogy két bűvész naplóját olvassuk és előadásaikat követjük végig.
A két karakter, ugyanis rendkivül erőteljes. Mindkettő áldozatot kellett hozzon, mindkettőnek van valami hóbortja és érdekessége és persze mindketten harcolnak valamiért, rivalizálnak, hogy ezzel mélyebbé tegyék az ellentétet, a két színész, Christian Bale és Hugh Jackman, pedig teljesen átélte a szerepet. A rendezés és a vágás, pedig tökéletes, a néha felbukkanó narráció, pont jókor jön, ráadásul az idősíkok közti átmenet is zseniálisan meg van komponálva.
A végén, pedig csavart csavarra halmozva alakul ki egy igazán drámai végjáték, amit az egész helyzet, helyszín és a két karakter, csak tovább árnyal. A végén, még egy hihetetlen frappáns és mély mondanivaló is helyet kapott, ami már-már metaforikus elemekké avanzsálja a film egyes elemeit.
A Tökéletes Trükk, egy rendkivül eredeti, hangulatos és mély mondanivalóval ellátott, mestermű, amiben minden a helyén van. Az idősíkok harmonikus egyensúlya és váltakozásai hatalmas élményt nyújtanak és garantáltan el fogunk tévedni. Épp ezért kellemes a második megnézés is, amikor már tudjuk ki kicsoda, mi miért történik és figyelhetünk az apróbb jelekre, hogy aztán harmadik nézésre, a mi egyéni teóriánkba illeszünk be minden egyes kis motívumot. A film vége, pedig több értelmű és máig sok vita alakul ki egyes fórumokon, nem tudni mi a helyes megoldás, de ez így van jól, végülis az egész film, csak illuzió, hogy a hétkönapi emberek kilépjenek, a hétköznapi szürkeségből, hogy ha egyszer is, de legalább egyszer jól meglepődjenek. És a legszebb az egészben, hogy a film ezt nyíltan vállalja és ki is mondja. Többsözör nézhető, mély alkotás, ami egyedi atmoszférájával, mindenkit beszippant, aki egy kicsit és érdeklődik a film iránt. A végén, pedig garantáltan, úgy fogunk felállni, hogy egyből vissza is ülünk és kezdjük előről az egészet.
Are you watching closely?
10/10
