A Rémálom az Elm utcában-ról elmondható, hogy az egyik legjobb horror, igazi klasszikus. Legalábbis az első rész, amit aztán fűrészi gyorsasággal követtek a rosszabbnál rosszabb folytatások. A széria aztán elment pihenni, egy jó darabig, hogy aztán egy remake keretében ismét elővehessék. A csoda és ezáltal egy rendkívüli horrorfilm elmaradt.
A filmről nem tudok sokat írni, lévén, hogy nem volt nagy dilemma eldönteni, hogy ez a film nem jó, sőt már-már rossz. A sztorit már ismerte, aki látta az eredeti filmet, aki meg nem, annak, pedig érdekes lehetett, de sajnos a film közepénél kiveszett belőle a szufla. Jó megoldásnak tűnt, viszont először, hogy sose tudtuk, hogy pontosan álomban vagyunk, vagy a "valóságban", de aztán erre is rá lehetett jönni, a kevésbé valósszerű jelenetekből. A rendezés olyan semmilyen volt, nem voltak hatalmas vágási és kamerakezelési megoldások és ebből kifolyólag a látvány is átlagos volt. Igazából az egész film átlagos és 
ez lesüt minden eleméről, épp ezért legtöbbször unalmas, még a feszült részeknél is és eléggé idegesítő, főleg a karakterek. És ebben a színészek se akarnak segíteni, mert borzasztó laposan alakítanak és érzelemben a sikításnál tovább még óriási kínlódások árán sem képesek jutni. A rémület, pedig szintén elmarad és a film egyáltalán nem kelt rémisztő érzetet, amit egy horrortól elvárnánk. A legvégére, pedig nincs jobb szó, a gagyinál, ugyanis egy agyonhasznált, lejárt klisére futotta csak az íróknak.
Végszóként, tehát a film eléggé átlagos és egyáltalán nem méltó egy klasszikushoz, szerintem kár volt megcsinálni, igazából semmi jelentősége nincs, hamar el fogja felejteni a köztudat.
10/4
