Egy férfi, egy koporsó, egy mobiltelefon és egy öngyujtó. Nagyjából ennyi kellett és elkészült a 2010es év második nagyszabásúbb egyhelyszínes thrillere(az oldalon a legelső kritika a Devilről), a Buried. Elsőre bizony egyszerűnek hangzik a dolog, sőt unalmasnak, de filmnézés közben egy cseppet sem ez jut eszünkbe. Sőt pont ellenkezőleg. Ugyanis, a Buried remekül kihasználta a történetben és az abból adodó helyzetben levő potenciált. Lássuk, hogyan.
Sötét van, dohos, régi fa szaga járja át a helyet, ahol bizony elég szűkösen férünk. Kezünk fáj, minden egyes mozdulatnál durva kötél surlódik csuklónknak. Félünk, a sötétség és a bezártság érzése kerít minket a hatalmába. Kezünk aztán rá akad egy öngyujtóra, ebben a szorult helyzetben a legnagyobb ajándék ez a kis eszköz, amit kint eddig csak tűz és cigaretta meggyújtására használtunk. Akkor még el sem tudtuk képzlni mennyire hasznos lehet egy ilyen apró tárgy. Meggyújtjuk és a hirtelen fény és melegség, átjárja testünket, bár ez is szintén kicsi, számunkra maga a megváltás. Hamarosan aztán megszabadulunk köteleinktől is és vele együtt fizikai fájdalmunktól és felfedezzük, hogy egy koporsóban vagyunk, élve eltemetve. Ez a Buried. A kezdés teljesen hasonló a leírtakhoz, teljes mértékben képes átadni ezt a klausztrofóbikus, kétségbeesett érzést. Persze ez nem csak a kezdéssel van így. A történet épp ezért mesteri. Bár rendkivül kis h
elyre korlátozódott, mégis rengeteg izgalmat rejt magában. Érdekesebbnél érdekes dolgokat fedezhetünk fel, a főszereplővel együtt a társadalomról. Mert bizony, ez a film egy társadalom-kritika is. Bár ez talán egy eléggé erőltetett eleme a filmnek, de ha átéljük a történéseket, igen jó árnyékolóként szolgálhat. Egy filmnél a másik fontos dolog a rendezés. Itt persze, ez elég egyszerű, mivel a film mellőzi a koporsón kivüli jeleneteket. Viszont a koporsón belül a kameraállások végig jól vannak elhelyezve, a vágások ütemesek, a rendezés, pedig ebből kifolyólag, igen jó. A klausztrófóbikus érzést leginkább az elején emeli ki nagyon, de az egész hangulata végig kíséri a filmet. A színészi játék, itt most egy emberre korlátozódik. Tulajdonképpen neki se volt nehéz dolga, ugyanis csupán bele kellett élje magát a helyzetébe. Ez, pedig szintén sikerült. Épp ezért semmi kivetni való sincs a Buriedbe. A maga kis sztorijából tényleg a legtöbbet hozta ki, egy kisebb erőltetéssel, valamint egy kevésbé odaillő jelenettel. A film vége, pedig tényleg elgondolkodtató és egy hatalmas pofon is.
A Buried elsőre egy rendkivül egyszerű, unalmas filmnek tűnik. De, ahogy halad a történet, úgy bomlik ki az ezernyi lehetőség. Mind a sztori, mind a rendezés, mind a színészi játék viszonylag egyszerűen megoldható, mégis ez az egszerűség gyönyörködtető. A klausztrofóbia teljesen átjött és végre egy igazi egyhelyszínes thrillert kaptunk az évben, bár nem annyira nagyszabásút.
10/8.5
