Az idei évben láthattunk pár jól sikerült, néhány rosszabbul sikerült és egy tökéletes animációs filmet. Azt hiszem senkivel sem fogok vitába szállni azon, hogy az idei év, sőt talán a mostani évtized legjobb animációsfilme a Toy Story 3. Persze emellett a remekmű mellett sem áll meg az élet. Idén láthattuk az Alfa és Omegát, Megaagyat, Shrek 4-et, 51-es bolygót, Így neveld a Sárkányodat és nemrég a Gru-t is.
Ha 3D-ről van szó, engem elfog egy általános félelem. Valahogy én nem igazán szeretem ezt a "mindenből csináljunk 3D-t, mert úgy eladható" felfogást, ugyanis szerintem emiatt a film vagy animációs film többi eleméről leveszik a hangsúlyt. Szerencsére itt szó sem volt erről, de azért ne számítsunk egy Toy Story szintű történetre. A Gru egy aranyos kis mese, gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt, de a kivitelezés ilyen téren nem olyan átütő, mint a Pixarnál. A Gru-ban is megvannak a sablonok. Egy gonosz bácsi, egy vicces bácsi, egy öreg bácsi és néhány aranyos kisgyerek, hogy azért a csöppségek is azonosuljanak valakivel. A Gru tulajdonképpen egy szőrösszívű, sikerhajhász férfiról szól, 
aki mindent megtesz a siker érdekében, ezért örökbe fogad három lányt. Persze, aztán megszereti őket és a többit már ki lehet találni. Hiába láttuk már igen sokszor ezt a sablont, most mintha egy kicsit leporolva és egy modernizáltabb kerettörténettel tért volna vissza. De aranyos, jó mese ide vagy oda, azért a Grunak van egy árnyékosabb oldala is, és itt most nem a lopás előtérbe helyezésére gondolok. Hanem annál inkább az elnagyolt karakterekre, akik illenek a történetbe, de nem mutatják be őket eléggé. Valamint az érzelmességre, ugyanis a filmben tényleg van elég érzelem, de néha nem igazán találják az egyensúlyt a készítők. Sok a vicceskedés és ez néha keresztbe tesz a komolyabb, szomorúbb részeknek. Itt ismét felhozom a már sokszor emlegetett Toy Story 3-at, ami tökéletesen egyensúlyozott és trükközött az ember érzelmi skáláján. Ami viszont kiemelendő az a zene és a 3D minősége. A zene mindig illik az adott részhez, például az elején a rap aláfestés a "gonosz bácsi" számára, később aztán érzelmesebb számok, az érzelmesebb részek alá. A 3D, pedig jól fest és sokszor megnyilvánul a térhatás, de leginkább a végén, a stáblista alatt. Nem írom le, hogy mi lesz, de szerintem egy zseniális kis ötlet, amit ideje volt már használni.
A Gru tehát, inkább a kisebbeknek szól, de azért a nagyobbak is megtalálhatják a maguk kedvencét és a maguk utalásait. A néhány felsorolt negatívum, pedig szőrszál hasogatás, ugyanis mozizás közben nem zavaró. Én szívesen ajánlom a legtöbb korosztálynak. Kellemes kis animációs meglepetés, az idei Toy Story után(csak beleszőttem mégegyszer).
10/8.5
