Talán nem olyan ismert, de azért valamennyire elismert film a Mágus. Ismert színészekkel operáló 2007-es drámáról beszélünk. Bár a Mágus csak egy Oscar-jelölést kapott, azért nem kell lankadjon a lelkesedés, jó kis filmről beszélünk.
Bécsben járunk a század-forduló idején és épp egy elsőre bűvésznek tűnő férfit nézünk a színpadon. Aztán egyszer csak megelevenedik a csoda és mintha igazi varázslat kezdene kibontakozni, de hirtelen betörnek a katonák és véget vetnek a szórakoztatásnak. Miért? Hogy megtudjuk végig kell néznünk a filmet. A filmet, ami egyszerűen varázslatos, címéhez hűen. Tulajdonképpen egy szerelmi történet áll a középpontban, de nem a megszokott módon. Az egész különös körítéssel megy végbe a képernyőn és néhol művész-film szaga van az egésznek, holott ez csak egy kosztümös dráma. És ezért is csodálatos a film, mert akármennyire egyszerű a fő történet-szál, a körítés mellé és a karakterek rendkívüli összhatást érnek el. A színészek jól játsszák a rájuk osztott karakterek szerepét és sosincs olyan érzésünk, hogy az egész egy klisé, mert változatos az egész és elgondolkodtató. Bár erre talán a záró képsor, a megoldás egy kicsit rácáfol, azért bőven maradnak elvarratlan szálak. És ezek mind-mind a varázslathoz köthetők, mert ami történik a filmben az varázslat és pont. Hogy mi is a mágus? Romantikus-dráma? Művész-film? Vagy egy mese? Ezt döntsük el mi magunk, mikor nézzük a filmet és adjuk át magunkat a tájnak, a hangulatnak és a történetnek.
A Mágus egy tökéletes kikapcsolódás délutánra, de ha akarod észrevehetsz benne egyfajta mélységet. Szórakoztató film, jó színészekkel, lenyűgőző operatőri munkával és történettel. De a végső megoldás, amit már említettem egy kicsit izzadság szagú és erőltetett, legalábbis egyes részei és egyesek emiatt úgy érzik majd, hogy elveszett a varázs. De az ott van és itt is és velünk van mindenhol.
10/9
