A 2002-es év után a horrorok megindultak a nagy leejtőn és elérték ezt a mostani állapotot, ami a véres, értelmetlen horrorokat jelenti (hátha a Sikoly 4...). Egyedül talán a Fűrész tudta tartani a színvonalat, de mára már az is kifulladt. Így a horror-rajongóknak jó hír lehetett, hogy a horrorok egyik nagyja, Vincenzo Natalli(Kocka) új horror filmet készít. Ez a Hibrid.
A Hibrid története nagyon aktuális. Gén-kísérleteket folytató házaspár egy teljesen új fajt kreál, ami egy ember DNS-eit is magában foglalja. A sztori nem hangzik valami bonyolult dolognak és nem is hat úgy. Az egész csordogál, lassan, idillien halad és fordul át terrorba. Legalábbis ez kéne történjen. A színészek nem a legjobbak, ismeretlenek és nincs is kiemelkedő megmozdulásuk, de nem csak ez az, ami miatt a karakterek érdektelenek - ugyanis azok - hanem azért mert buták. Tipikusan jellemző rájuk az a tudatlanság, ami a trash-horroroknál rendkívül irritáló és ráadásul elég klisések is. A kis házaspárocska nem izgalmas, nincsenek titkaik, egymáshoz való viszonyuk állandóan a szeretet, ami csak a 
végén "látszik" meginogni. A főnök és a többi karakter is olyan átlagosak, de persze nem értük nézzük mi a Hibridet, hanem a Hibrid(Dren) miatt. És szerencsére ez lett a film legkiemelkedőbb eleme, Dren kinézete és fejlődése. Nagyon jól bemutatták a fejlődést mind az agyban mind a testen és ezért le a kalappal a készítőknek. De hiába ide a jó Dren, ha egyszer nem jó a történet. Ugyanis itt ez a helyzet. Mint említettem elvárnánk egy ilyen filmtől, hogy az idill lassan átforduljon terrorba, de mégis ez olyan lassan és olyan semmilyen módon következik be, hogy semmi izgalmat nem kelt. Viszont, amiatt, hogy sok a filmben az időhúzás, a lezárás nagyon gyors és egyszerű. Aztán a terror vége után egy rövid jelenettel még inkább lejebb süllyed az egész, ugyanis az egész jelenet nem illik oda és összecsapott is. És a rendezés sem segíti igazán a történetet, ugyanis az is valahol az átlagos és a jó között ingadozik, de kiválóságról szó sincs. A zene, viszont nagyszerű és ad egyfajta hangulatot a filmnek, amit a többi elem nem tud előhozni.
Most, pedig az általános filmértékelés után, szemléljük meg a Hibridet, mint horrort, mivel, hogy ennek a haldokló(?) műfajnak a tagja. Meg kell mondjam vegyesek a gondolataim róla. A történet igazán nem rejt magában nagyon borzongató dolgokat, talán a megbotránkoztató jelenetek adják meg ezt(csonkítás, közösülés), de ennél tovább nem jut a film. Maga Dren, viszont ezen a téren is el lett találva, mind a kiskori, mind a nagyobb énje képes megborzongatni az embert és persze itt is a zene segít a legjobban, ami megadja a hangulatot.
A Hibrid, tehát átlagos film lett. A mostani horrorok közül, azért valamennyire kiemelkedik, de nem egy klasszikus. A film minden eleméről valamiért az jut eszünkbe, hogy a film amatőr, holott nem az kéne legyen. Persze maga a lény rengeteget dob a filmen, de ez még így is kevés egy erős horrorhoz és egy kiváló filmhez. Sajnos.
10/6
