1995, Pixar studio. Az évszám és a helyszín bizony nem véletlen, ugyanis ekkor és itt készült el a legelső teljes egészében számítogép által generált, egészestés mozifilm, a máig is kultikus, Toy Story - Játékháború. Be se kell mutatni, biztosan mindenki hallott már Buzzról, az űrkatonáról, Woodyról, a cowboyról és a többi gyerekjátékról. Az első film egy igazán eredeti, fantiziadús ötletet filmesített meg, ami nagyon sok csodát rejtett egy gyermek számára. Mi lenne, ha élnének a játékaid? Az ötlethez méltóan a forgatókönyv és a rendezés is csodálatos lett. Egy rendkivül harmónikus, kellemes, családi anámiciós film lett belőle. 4 évvel később megérkezett a folytatása, ami bár nem hóditott akkorát, mint elődje, szintén kellemes kikapcsolódásul szolgált és elődjéhez hű kivitelezés társult mellé. Végül, pedig 11 év elteltével, újbol elővették kedvenc játékhőseinket és a Pixar Studioja tényleg mindent beleadva, elkészítette a filmtörténelem legjobb folytatását. Bár a Pixar mostanában megtáltosodott és évről évre adja ki, jobbnál jobb, szebbnél szebb filmjeit, a 2010-es évben csodát teremtett.
11 év bizony nem kevés idő. Egy generáció fel is nőhet alatta. A Toy Story tulajdonképpen ezt használta ki, a lehető legprofibb módon. A történetben ugyanis pont annyi idő telt el, mint a valóságban. Az első jelenet épp ezért is csodás és hihetetlen összhatást hordoz magában. Ahogy videokamerán át látjuk a kis Andyt, és a háttérben megszólal az ismerős zene, ami mindenkinek, aki gyerekként látta a régi Toy Storykat, ismerős lehet. És innetől megelevenedik a csoda és a film képes ugyanazt a hatást elérni mind egy gyerek, mind egy felnőtt számára, mint amit az első részben tapasztalhattunk. A film annyira szervesen működik, mintha élne. A rendezés, az animáció szemet gyönyörködtető, a karakterek hozzák a régi formájukat, az újak, pedig tökéletesen bele illenek a képbe. A történet hű elődjéhez és több elemében meg is ugorja azt, lévén, hogy 
tele van utalásokkal és kikacsintásokkal, ami mind a gyerekek, mind a felnőttek számára vicces. És ha már vicceség, az erőltett poénokat tökéletesen sikerült mellőzni és épp ezért nyújt tökéletes szórakozást a Toy Story 3, meg azért is, mert tudja hol a határ és tudja, hogyan váltogassa a hangulatát. Képes átmenetet alkotni a szomorú és a vidám részek között és ezzel teljesen elhódítja az ember érzelmi skáláját. És akkor ismét megemlíteném, hogy az a 11 év a filmben is eltelt és ez is egy csodálatos formája a filmben a drámaiasság megjelenítésének. Főleg a végén teljesedik ki az az érzés, az a hangulat, ami áthatja a művet és oly mértékű meghatottságot és szépséget kelt, hogy ember legyen a talpán, akinél nem törik el a mécses. És, ami még mesés a filmben, hogy ez a szomorúság, anélkül meg végbe a filmben, hogy az apróbb nézők különösebben észrevennék. Ugyanis minden korosztály számára tartogat valamit a Toy Story.
És a 3D terén is egész jó minőséget nyújt, bár nem kiemelkedtető, inkább olyan kis egyszerű, mégis kellemes. A térhatás nagyon sok helyen megfigyelhető és mégse vitték túlzásba.
A csoda és a játékok ismét megelevenedtek. A film alatt minden felnőtt gyereknek érezhette magát, úgy, hogy értette a számára tett utalásokat. A gyerekek, pedig mind e közben jól szórakoztak. És a Toy Sory 3 épp ezért marad aktuális, mert mindig lesz egy korosztály, akinek lesz gyereke és, aki átfogja érezni a film hangulatát. A mondanivalóját, az elmúlást. És a film segít, hogy minden felnőtt, ha egy kicsit is, de újra gyereknek érezze magát, valamint, hogy örökké emlékezzünk gyerekkori játékainkra és ne szégyeljük őket elővenni. A Toy Story 3 nagyot vállalt és annál nagyobb sikert ért el, szép, elgondolkodtató és szórakoztató film vált belőle és hatása alól, biztosan egy jó ideig nem térünk magunkhoz. Most, pedig ellenőrizzétek, hogy (gyerekkori) játékaitok, még mindig a helyükön vannak-e, mert amíg nem figyeltek ők is élik kis életüket, de ők nem nőnek fel és nem öregszenek meg, megőrzik azt a formát, ami emlékeinkben is él.
10/10
