Ejha! Pontban ma hajnalba, 05:42-kor véget ért az Oscar Díjátadó Gála és, amilyen szoros verseny volt, annyira meglepő dolgok történtek. A Legjobb film, a Király beszéde lett, a legjobb rendezés is, valamint a legjobb forgatókönyv és színész is. Hát, aktuál-politika mindenek fellett, ennek így kellett lennie. Viszont, ami meglepő, hogy az Eredet 4 jelölést váéltott be díjra. Bár ezek nem épp a legnagyobb kategóriákból kerültek ki, azért teljesítmény. A Közösségi Háló, viszont csak hármat kapott és sok jóslat nem vált be vele kapcsolatban. A Harcos, a Toy Story 3 és az Alíz Csodaországban 3D kaptak még 2-2 Oscart, ami a Harcosnál és a Toy Storynál várható volt, de az Alíznál, nem igazán. És végül egy darab Oscarral bucsúzott a Feket Hattyú. Számomra ez volt az est legnagyobb csalódása, sokkal többet érdemelt volna. Valamint kapott egy Oscart a Farkasember is. Megemlítendő még, hogy a 127 óra egy szobrocskát sem kapott(se férfi főszerepért, se vágásért), kár. És akkor íme a lista:
Legjobb film: A király beszéde
Legjobb rendező: Tom Hooper (A király beszéde)
Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth (A király beszéde)
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman (Fekete hattyú)
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (A harcos)
Legjobb női mellékszereplő: Melissa Leo (A harcos)
Legjobb animáció: Toy Story 3
Legjobb látványterv: Alice Csodaországban
Legjobb fényképezés: Eredet
Legjobb kosztümök: Alice Csodaországban
Legjobb dokumentumfilm: Inside Job
Legjobb rövid dokumentumfilm: Strangers No More
Legjobb vágás: A közösségi háló
Legjobb külföldi film: In a Better World
Legjobb smink: A farkasember
Legjobb adaptált forgatókönyv: A közösségi háló
Legjobb eredeti forgatókönyv: A király beszéde
Legjobb hangkeverés: Eredet
Legjobb hangvágás: Eredet
Legjobb speciális effektek: Eredet
Legjobb dal: "We belong together" - Toy Story 3
Legjobb zene: Trent Reznor & Atticus Ross - The Social Network
10/9
Az idei Oscar-jelöltek elég színes csokrot képeznek, a Legjobb Film kategóriában. A Winter's Bone is jelölt lett, ami nem volt egy olyan hatalmas nagy durranás idén. Nyugisan, lassan bevonult a köztudatba, mint, ahogyan a története is csordogál.
Hetedik, Fight Club, Játszma, Zodiákus. Zseniális filmek, egy-egy időtálló klasszikus is. És persze a közös bennük a rendező, David Fincher. Ha ezt a nevet hallja az ember, eszébe jut valamelyik említett film és rögtön általánosítva azt gondolja, ha ez a rendező rendez, akkor az csak jó lehet. A Social Network bejelentésénél, persze sokan meglepődtek, persze nem azért, mert Fincher eddig nem választott volna különleges témát, hanem épp azért, mert ez nem különleges, hanem inkább felesleges. Lehet, hogy ez maradiság, mert az ember nem képes megérteni, hogy új kor elevenedik meg előtte és, hogy mindent el fog hódítani az internet és, hogy a kapcsolatok nem lesznek többek puszta facebooki ismertségénél. De lehet, akár igaz is, a Facebook-film, felesleges.
2008. Danny Boyle rendező Bollywoodban megalkotja a Gettómilliomost, ami aktualitása és kiváló rendezése miatt 8 Oscar-díjat kapott, és ezzel beágyazta magát a nagyra becsült filmek közé. Bár sokak szerint az Oscar már rég nem mérvadó és a film túl lett értékelve, Danny Boyle befutott és 2010-ben elkészítette újabb filmjét, az egyhelyszínes-drámát, ami idegőrlőre, nyomasztóra és zseniálisra sikeredett.
Akárcsak Aronofskynak, Christopher Nolannek is volt egy úgymond "próba-filmje". Ráadásul pont ugyanabban az évben, mint az előbb említett rendezőnek. Sőt, ha már a párhuzamoknál tartunk Nolan Followingja is fekete-fehér volt, és az első nagyobb filmje, amivel befutott, szintén 2000-ben került bemutatásra. Nolan filmje tényleg olyan, mintha Aronofskyét látnánk. A rendező stílus jegyeit hordja magában, árad belőle a "Nolan-hangulat" és nagyon sok későbbi film elemei megtalálhatók benne.
Minden ember számára létezik az a film, amit először meglát és egyből beleszeret, amit többször megnéz, mert szereti, amit biztosan nem felejt el. Ez az ember kedvenc filmje. Mint mindenkinek nekem is van egy, az örök kedvenc, ami nem más, mint Christopher Nolan 2007-es mesterműve, a Prestige, avagy a Tökéletes Trükk.
Darren Aronofsky a Fekete Hattyúval bemutatta, hogy mekkora átütő rendezési és forgatókönyv írási készséggel rendelkezik. Sajátos stílus minden filmjében megfigyelhető. Mély, elgondolkodtató nehezen emészthető történetei, sötét, baljóslatú látványvilága és furcsa kamerkezelési és vágási technikája egyedi a filmvilágban. A Pi volt a legelső filmje, ami úgymond egy kísérlet film volt, hogy később egy emlékezetes alkotással(Requiem for a dream) befuthasson(akárcsak Christopher Nolan, a Following, majd később a Memento című műveivel). A Pi, bár nem a legjobb, de egy igen emlékezetes alkotása lett a rendezőnek.
Nem régiben szert tettem a Lost Complete Collection Edition-re. És emiatt meg nosztalgia miatt is újranéztem a (nem kertelek)kedvenc sorozatomat, vagyis annak az első évadát. Ez tehát most egy rendhagyó bejegyzés lesz, amit folyamatosan ki fogok egészíteni, ha újranéztem egy évadot
Rendhagyó cikk következik. Egy a filmektől teljesen eltérő témából, méghozzá a játékvilágból merítem "legújabb" alanyomat egy úgymond "kedvenc-kritikához". Ugyanis most a kedvenc PC-s játékomról fogok írni, ami nem más, mint a Monkey Island.
1995, Pixar studio. Az évszám és a helyszín bizony nem véletlen, ugyanis ekkor és itt készült el a legelső teljes egészében számítogép által generált, egészestés mozifilm, a máig is kultikus, Toy Story - Játékháború. Be se kell mutatni, biztosan mindenki hallott már Buzzról, az űrkatonáról, Woodyról, a cowboyról és a többi gyerekjátékról. Az első film egy igazán eredeti, fantiziadús ötletet filmesített meg, ami nagyon sok csodát rejtett egy gyermek számára. Mi lenne, ha élnének a játékaid? Az ötlethez méltóan a forgatókönyv és a rendezés is csodálatos lett. Egy rendkivül harmónikus, kellemes, családi anámiciós film lett belőle. 4 évvel később megérkezett a folytatása, ami bár nem hóditott akkorát, mint elődje, szintén kellemes kikapcsolódásul szolgált és elődjéhez hű kivitelezés társult mellé. Végül, pedig 11 év elteltével, újbol elővették kedvenc játékhőseinket és a Pixar Studioja tényleg mindent beleadva, elkészítette a filmtörténelem legjobb folytatását. Bár a Pixar mostanában megtáltosodott és évről évre adja ki, jobbnál jobb, szebbnél szebb filmjeit, a 2010-es évben csodát teremtett.
Darren Aronofsky egy nagyon érdekes személy a filmvilágban. Egy olyan rendező, aki hatalmas eredetiséggel rendelkezik és hihetetlen készséggel választja meg témáit és rendezi meg filmjeit. Az összes filmjére jellemző az egyedi képvilág, a psziho-thriller elemek és a filmvégi érzelmi kiteljesedés. A Black Swan tökéletesen beleillik Aronofsky világába, és ezzel együtt egy lenyűgöző alkotás. 
Egy férfi, egy koporsó, egy mobiltelefon és egy öngyujtó. Nagyjából ennyi kellett és elkészült a 2010es év második nagyszabásúbb egyhelyszínes thrillere(az oldalon a legelső kritika a Devilről), a Buried. Elsőre bizony egyszerűnek hangzik a dolog, sőt unalmasnak, de filmnézés közben egy cseppet sem ez jut eszünkbe. Sőt pont ellenkezőleg. Ugyanis, a Buried remekül kihasználta a történetben és az abból adodó helyzetben levő potenciált. Lássuk, hogyan.
Szeretnék írni egy kritikát. Van ez a hírhedt széria, a 21. század legnagyszerűbb horror-sorozata, amiről biztosan sokan hallottak, jót és rosszat egyaránt. Bizony, a Fűrészről írok. A szerintem leginteligensebb horrorról, ami már-már vetekszik a régi, klasszikus horror-sorozatokkal. A mostani kritikámban a legelső részt veszem alaposan szemügyre, azt a részt, amiből a széria indult, azt a részt, ami a legborzongatóbb, legklausztrofóbikusabb Fűrész-rész. Aminek a vége alól még jó pár óráig nem tértem napirendre.
Majdnem 30 év telt el. A számítógépek mára már mindennapos kellékek lettek és az ember a legtöbb idejét rajta tölti. 2010 végére, pedig nagy látvány filmként, IMAX-moziba berobbant a Tron: Legacy. Elég érdekes helyzet. Közvetlen folytatást készíteni egy kultfilmnek, ami ráadásul majd 30 évvel ezelőtt volt aktuális. Főleg úgy,h ogy azóta ezen a téren számos jobb és rosszab próbálkozás született(meg a Mátrix). Az elvárások hatalmasak, a beharangozás óriási, a mozi az IMAX.
A Disney Mátrixa. A legelső gépek lázadásáról szóló film. A legelső film, ami egyszerre alkalmazta a rajzfilmes és filmes elemeket. Egy kultusz-film és egy igazi Disney-klasszikus, amiről mindenki hallani fog, főleg most, hogy kijött a folytatás. Ez nem más, mint a Tron, A Disney híres sci-fije.
A Rémálom az Elm utcában-ról elmondható, hogy az egyik legjobb horror, igazi klasszikus. Legalábbis az első rész, amit aztán fűrészi gyorsasággal követtek a rosszabbnál rosszabb folytatások. A széria aztán elment pihenni, egy jó darabig, hogy aztán egy remake keretében ismét elővehessék. A csoda és ezáltal egy rendkívüli horrorfilm elmaradt.
Talán nem olyan ismert, de azért valamennyire elismert film a Mágus. Ismert színészekkel operáló 2007-es drámáról beszélünk. Bár a Mágus csak egy Oscar-jelölést kapott, azért nem kell lankadjon a lelkesedés, jó kis filmről beszélünk.
A 2002-es év után a horrorok megindultak a nagy leejtőn és elérték ezt a mostani állapotot, ami a véres, értelmetlen horrorokat jelenti (hátha a Sikoly 4...). Egyedül talán a Fűrész tudta tartani a színvonalat, de mára már az is kifulladt. Így a horror-rajongóknak jó hír lehetett, hogy a horrorok egyik nagyja, Vincenzo Natalli(Kocka) új horror filmet készít. Ez a Hibrid.
Gondoltál már arra, hogy valaha szuperhős legyél? Megfordult a fejedben, hogy kedvenc képregény hőseidhez hasonlóan öltözz kosztümbe és üldözd a rossztevőket? Dave Lizewskinek ez nem csak, hogy eszébe jutott, hiszen, amint nyílt rá lehetősége meg is tette. És divatot teremtett. Ez a Kick-Ass, 2010 egyik legtökösebb, leglazább filmje.
J.K.Rowling angol írónő tanárként dolgozott, mígnem egyszer csak jött az ihlet és megírta minden idők egyik legsikeresebb többrészes fantasy történetét, a Harry Pottert. Az először csak könyvben megjelenő művet már annak idején is sokan megvették és a későbbiekben csak nőtt a rajongótábor. Míg nem megszületett az első film, a Harry Potter első részének cselekményét központba helyezve. Egy átlagos filmadaptáció volt, ami jól szerepelt a kasszáknál, így jött is a folytatás. Szintén egy látványos, mesés kis adaptációt kaptunk. Majd jött egy rendező csere és az egészen jó harmadik epizód, majd megint egy újabb rendező és a kissé elcsépelt negyedik rész. Végül aztán az ötödik részt David Yates, rendező kapta meg és innentől a sorozat az ő kezében maradt. De ez nem biztos, hogy épp a legjobb döntés volt, lévén, hogy Yates Potterei voltak a legrosszabbak, legalábbis azon emberek körében, akik olvasták a könyveket. Mindazonáltal bombaként robbant a hír, hogy a Harry Potter utolsó részét két részre bontják, hogy teljesen könyvhű legyen az egész és, hogy minden apró információt elénk tudjanak tárni. Hogy ez jót tett vagy ártott a szériának, mindjárt meglátjátok.
Az idei évben láthattunk pár jól sikerült, néhány rosszabbul sikerült és egy tökéletes animációs filmet. Azt hiszem senkivel sem fogok vitába szállni azon, hogy az idei év, sőt talán a mostani évtized legjobb animációsfilme a Toy Story 3. Persze emellett a remekmű mellett sem áll meg az élet. Idén láthattuk az Alfa és Omegát, Megaagyat, Shrek 4-et, 51-es bolygót, Így neveld a Sárkányodat és nemrég a Gru-t is.